2016. A Danubius Tanulóverseny győztesei Európában

Összegzés (Sümeg Attila)

Az utolsó nap elég rosszul kezdődött. Reggel mikor felkeltem, gyorsan összekészülődtem és össze elpakoltam a maradék cuccokat. Utána lementem a többiekkel reggelizni. Miután megreggeliztünk, levittük a cuccainkat a buszhoz, ahol a sofőr bepakolta a csomagtartóba a táskákat.

Egy kis várakozás után elindultunk a busszal. Mikor a busz elindult, egy kis ideig még beszélgettem a többiekkel, utána elaludtam zenehallgatás közben. Egy kis idő után arra ébredtem, hogy a busz megállt. Mikor leszálltunk a buszról, Laci és Zsófi elmentek. Ott kezdtem egy kicsit aggódni azért, hogy többet nem láthatom azokat az embereket, akikre barátomként tekintettem. Egy kicsit még álltunk a benzinkútnál, utána elindultunk a busszal Pest felé.

Mikor Pestre érkeztünk, a busz leparkolt az Aréna szálló előtt és ott leszálltunk a buszról. Mikor leszálltunk, gyorsan kivettük a cuccainkat a csomagtartóból, utána elbúcsúztunk, és mindenki ment haza. A metróhoz tartva azon gondolkoztam, hogy mi lesz akkor, ha többet nem láthatom őket. Mikor hazaértem, apukám nagyon már várt engem, aminek nagyon örültem.

Ezzel véget is ért az utazás, amit most nagyon bánok, mivel olyan embereket ismerhettem meg, akikről tudom azt, ha bármi baj van, ott állnak az ember mellett, és nem csak jóban, hanem rosszban is. És ezért szeretem őket tiszta szívemből. Ez az út az elején rossz volt, vagyis rossznak hittem. De közben rájöttem arra, hogy olyan embereket ismerhetek meg, akikre számíthatok és akikkel jól is éreztem magamat. Utólag sajnálom azokat az embereket, akiket megbántottam és remélem a továbbiakban barátságot tudok velük is kötni.

Hálás vagyok, hogy eljuthattam idáig, és megmutathatom azt, hogy mire vagyok képes. Ezzel zárom soraimat, és remélem mindenkinek jól alakul az élete.

Sümeg Attila

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!