Azt hittem az egész napom olyan szerencsétlen lesz, ahogy kezdődött. Nem elég, hogy később indultunk el dolgozni, a metrónak is lett valami hibája, le kellett szállnunk úgy, hogy előtte negyed órát vártunk egy megállóban. Átsétáltunk a másik vágányra, onnan sikerült elindulni és “csak” húsz percet késtünk. Ennek ellenére nagyon megértőek voltak a cukiban, valószínűleg ők is tapasztaltak már ehhez hasonlót.
Ma a szokásos muffin tésztákon és krémeken kívül angol teasütit is kellett készítenem, illetve kiszúrnom. Még sohasem ettem ilyet, érdekes, de finom íze van. Mindezek után legalább három órán keresztül linzert szúrtam ki, minimum ezer darabot, és még rengeteget kell a következő napokban. Hihetetlenül drágán adják, egy kis doboz, amiben maximum tíz-tizenöt darab fér el, tizenkettő euróba kerül. És… megveszik. 🙂
Ebédeltünk, takarítottunk és elindultunk, de nem vissza a szállásra, hanem megnézni a másik CupCake üzletet, ami amúgy ugyanolyan, mint ahol mi vagyunk. Utána jöttünk vissza, eléggé elfáradtunk, de legalább gyorsan elment az idő.
A koliban megbeszéltük a történteket Noémivel, a kísérőnkkel, kávéztunk, biliárdoztunk a fiúkkal, vacsoráztunk, most pedig pihenünk. Szavakat, kifejezéseket tanultam ma is, mint mindig: ‘Was machst du?’ vagyis ‘Mit csinálsz?’; ‘vorsichtig’, ami az óvatosan; ‘achtung’ azaz ‘figyelem’; ‘konditorei’ az alapszavunk és a ‘genau’, pontosan. Ennyi történt ma…
Orosz Szandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: