Eljött az utolsó utáni napunk is Bécsben, vagyis a hazaút. Hihetetlenül gyorsan elment ez a két hét, bár az elején még nem úgy tűnt, ott még nem szokott össze annyira a csapat, nem ismertük egymást egyáltalán. Nehéz volt az oldódás, a beilleszkedés, ráadásul egy idegen országban, ismeretlen jövővel, ami ezt a pár napos tanulmányi utat illeti.
Aztán ahogy teltek a napok, mindenki többet mutatott magából, megnyugodtunk, hogy jó helyre kerültünk a munkát, szállást, közösséget illetően. Kialakultak barátságok is, amik ki tudja, meddig tartanak majd. Megismertük picit a német és az angol nyelvet, az itteni szokásokat, a mentalitást, a várost. Én, ahogy múlt az idő, egyre jobban éreztem magam, a munkát magát leszámítva, mert az nagyon monoton volt az első naptól kezdve.
Egyébként szép város Bécs, jó volt picit belelátni mindenbe. A két hét végére jó kis közösség alakult ki, persze voltak zökkenők, de hol nincsenek?! Visszafelé a tíz helyett csak nyolcan jöttünk, ketten már pénteken hazamentek, Győrben pedig leszálltak még ketten, így hatan érkeztünk meg Pestre, olyan fél kettő körül. Elbúcsúztunk és elváltunk. Nem fogjuk elfelejteni ezt a kis időt, azt hiszem. Én legalábbis biztosan nem, jól éreztem magam kint.
Akinek lehetősége van, használja ki a hasonló alkalmakat, veszíteni nem fog!
Orosz Szandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: