Ma reggel fél 8-kor keltünk, ezek után összepakoltam a cuccaimat, majd lementünk reggelizni egy utolsót. Az utolsó reggeli gyanánt én müzlit reggeliztem, ami változatosság az eddigi nutellás zsemlékhez képest. A többiek meg szendvicseket készítettek maguknak. Miután mindegyikünk jól lakott, elindultunk a szobáinkba, és elkezdtük lehordani a bőröndjeinket, mert közben megérkezett a buszunk. Miután az összes bőröndöt levittük, felszálltunk a buszra, és könnyes búcsút vettünk a szállástól. Mindannyian igyekeztünk a busz hátuljában helyet foglalni, de ez csak a leggyorsabbaknak sikerülhetett. 🙂
Mikor már kifelé tartottunk Bécsből, egyszerre csak mindenki vissza akart menni, azt mondogatták “maradjunk még egy hetet”. Ennek a hétnek a végére lettünk annyira jóban, hogy már mindenki mindenkivel mindenről képes volt elbeszélgetni egymással…
Pár kilométerrel később dugót kaptunk az autópályán. Kb. egy 30 perces késésben voltunk emiatt. Engem személy szerint nem zavart, addig is tudtam beszélgetni, viccelődni a többiekkel. Győrben álltunk meg először, ahol a Zsófi és a Laci szálltak le a buszról, ahol szüleik várták őket. Ezek után mi célba vettük Budapestet. Ekkor már elaludtam egy félórára. Amikor odaértünk mindenki mindenkitől könnyes búcsút vett, és ezután szétoszlottunk. Értem nővérem és a párja jött. Gyorsan bepakoltunk a kocsiba és meg sem álltunk Pécsig.
Ez a két hét így vissza emlékezve életem legjobb kalandja volt. Remélem nem az utolsó.
Tabi Levente
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: