<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>2016. A Danubius Tanulóverseny győztesei Európában</provider_name><provider_url>https://kingsofdanubius.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Danubius Champions</author_name><author_url>https://kingsofdanubius.cafeblog.hu/author/danubius_champions/</author_url><title>Eljött a vége (Orosz Szandra)</title><html>&lt;p&gt;Eljött az utolsó utáni napunk is Bécsben, vagyis a hazaút. Hihetetlenül gyorsan elment ez a két hét, bár az elején még nem úgy tűnt, ott még nem szokott össze annyira a csapat, nem ismertük egymást egyáltalán. Nehéz volt az oldódás, a beilleszkedés, ráadásul egy idegen országban, ismeretlen jövővel, ami ezt a pár napos tanulmányi utat illeti.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Aztán ahogy teltek a napok, mindenki többet mutatott magából, megnyugodtunk, hogy jó helyre kerültünk a munkát, szállást, közösséget illetően. Kialakultak barátságok is, amik ki tudja, meddig tartanak majd. Megismertük picit a német és az angol nyelvet, az itteni szokásokat, a mentalitást, a várost. Én, ahogy múlt az idő, egyre jobban éreztem magam, a munkát magát leszámítva, mert az nagyon monoton volt az első naptól kezdve.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egyébként szép város Bécs, jó volt picit belelátni mindenbe. A két hét végére jó kis közösség alakult ki, persze voltak zökkenők, de hol nincsenek?! Visszafelé a tíz helyett csak nyolcan jöttünk, ketten már pénteken hazamentek, Győrben pedig leszálltak még ketten, így hatan érkeztünk meg Pestre, olyan fél kettő körül. Elbúcsúztunk és elváltunk. Nem fogjuk elfelejteni ezt a kis időt, azt hiszem. Én legalábbis biztosan nem, jól éreztem magam kint.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Akinek lehetősége van, használja ki a hasonló alkalmakat, veszíteni nem fog!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Orosz Szandra&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>